“Néha csak meghalok legbelül… Nem tart sokáig. Az érzés elhatalmasodik rajtam, átjárja minden egyes sejtemet, majd ahogy jött távozik. Én csak térdelek a porban, szipogva, levegő után kapkodva, mint akin átment egy tornádó. Majd mosolyt festek az arcomra, felállok, leporolom a ruhámat, és megyek tovább. Viszont ott marad valami a porban mögöttem… A lelkem egy darabja…” 🙁 Gyógyulj meg kis angyal!
Robi Földi a mikulás írta eme sorokat a kép mellé, mivel ez a kisgyerek akkor ott a Bethesdaban mindannyiónkat megérintett. Hisz egy gyermek örül a mikulásnak ez kisfiú csak bámult kifelé az ablakon s várt valakit. Pedig tudta senki nem fog jönni… 🙁 Tudtuk mi is… honnan? Az üres éjjeli szekrény s a hatalmas csend a kórteremben erről árulkodott. Pár nap múlva bevásároltam s visszamentem. Gondodkodni akartam Róla egy picit…. Már nem volt ott… megtudtam állami gondozott volt s visszakerült….. az intézetbe… a vásárolt csomagot otthagytam egy kislánynak s könnyeimmel küzködve eljöttem… Néha ez is az “egytáblaszeretet”
