<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy Tábla Szeretet s ami mögötte van</provider_name><provider_url>https://egytablaszeretet.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kovács István Ádám</author_name><author_url>https://egytablaszeretet.cafeblog.hu/author/kovacs_istvan_adam/</author_url><title>Az egyik legmeghatóbb történet hét év alatt....</title><html>&lt;img src=&quot;https://egytablaszeretet.cafeblog.hu/files/2019/10/49140327_2116985558340125_3337939894008807424_n_2116985545006793-223x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;223&quot; height=&quot;300&quot; class=&quot;alignnone size-medium wp-image-20&quot; /&gt;

&quot;Néha csak meghalok legbelül... Nem tart sokáig. Az érzés elhatalmasodik rajtam, átjárja minden egyes sejtemet, majd ahogy jött távozik. Én csak térdelek a porban, szipogva, levegő után kapkodva, mint akin átment egy tornádó. Majd mosolyt festek az arcomra, felállok, leporolom a ruhámat, és megyek tovább. Viszont ott marad valami a porban mögöttem... A lelkem egy darabja...&quot; :( Gyógyulj meg kis angyal!

Robi Földi a mikulás írta eme sorokat a kép mellé, mivel ez a kisgyerek akkor ott a Bethesdaban mindannyiónkat megérintett. Hisz egy gyermek örül a mikulásnak ez kisfiú csak bámult kifelé az ablakon s várt valakit. Pedig tudta senki nem fog jönni... :( Tudtuk mi is... honnan? Az üres éjjeli szekrény s a hatalmas csend a kórteremben erről árulkodott. Pár nap múlva bevásároltam s visszamentem. Gondodkodni akartam Róla egy picit.... Már nem volt ott... megtudtam állami gondozott volt s visszakerült..... az intézetbe... a vásárolt csomagot otthagytam egy kislánynak s könnyeimmel küzködve eljöttem... Néha ez is az &quot;egytáblaszeretet&quot;</html><type>rich</type></oembed>